~ 320: szülinapozás képekben

Na, akkor a szülinapi hét képei kiválogatva~

na, ez volt amit nem sikerült máshogy lefotózni...

Tisza-part... a túl oldal~

Strand~

szülinapi sushi

bónusz: Károli Gáspár által fordított Biblia :D

ennyi~

~ 319. ... és három napig tartó lakodalmat csaptak...

... vagy esetemben mondhatnám, hogy egy hétig tartott a szülinapom :'D (még mielőtt valaki olyan badarságokra gondolna, hogy megházasodtam. majd... talán... egyszer... de inkább kihagynám)

Na, de akkor kezdjük az elején. Attól függetlenül, hogy 21-én volt a szülinapom, már előtte pénteken mondhatni nekikezdtünk az ünneplésnek.

~ Augusztus 16
Nem sok minden történt végül is ezen a napon, maximum annyi, hogy nagybátyámmal találkoztunk volna, de végül ebből a tervből nem lett semmi, csak másnap, viszont Doától megkaptam a szülinapi ajándékomat ♥ egy regényt, amit ő írt (részletekbe nem mennék bele inkább, nincs kint a blogomon a 18-as jelzés, ez meg nem kicsit tartozik ebbe a kategóriába, akárhonnan is nézzük) ... de mai napig nem tudok rájönni, hogy miért pont ezzel a témával gondolta, hogy hozzám illik... nem is tudom a tudta nélkül le merjem-e írni ide. Címszavakban annyit, hogy: pedobear befigyel, "selyemfiúk", elvétve erőszak és első sorban meleg-regény :') (oké, hogy megszállottan imádom a meleg történeteket, de ez azért kicsit messzire ment, de tetszett.)

~ Augusztus 17
Reggel viszontlag korán keltünk, hogy ne 40 fokban mászkáljunk a városban. Félúton Pest felé felvetettem az ötletet, hogy menjünk be az ázsiai fűszeresbe a Fővám téren, mert már egy ideje halogatom a curry vásárlást. Persze belefutottunk pont a Thai napokba és vettünk kókusz chips-t (ami finom volt, lehet nem 1 zacskóval kellett volna venni) meg zöld kókusz italt (ilyet viszont többet nem veszünk. Nem volt rossz, inkább fura) A fűszeresnél meg persze, hogy felvásároltuk a fél boltot, Golden curry mellé vettünk egy rakat üdítőt, a gyümölcsös Tao teák finomak, kipróbálni vettünk ginseng italt és kókuszos italt is, hát... egyik sem nyerte el a tetszésünket végül. Viszont az édes lónyál á la Cream Soda ízlett. Végül felpakolva egy rakat itallal nekivágtunk a Margit-szigetnek, mert mint kiderült, van ott egy japán kert, amiről én nem tudtam (de azóta párszor már kimentem oda). Fotóztunk egy csomót meg gyalogoltunk, amit sajnálok, hogy nem fért bele rendesen a képbe az a fák lombjai közötti szem alakú "rés", amit mindenhogy próbáltunk lefotózni, földön fekve, útra letéve a telefont (mert gépem nincs) de mindig kilógott, így csak rossz minőségű panorámaképem van róla.

~ Augusztus 19
Egy nap pihenő után nekivágtunk megint a városnak, kezdve a "4/6-os villamosról láttam egy kínai fűszerest, menjünk be" akcióval. Egyébként az minden csak nem fűszeres, ellenben feltankoltunk édességből :'D Oké, csak 1-2 tábla csoki meg 2 csomag Oreo (1 csomag olyan 500 forint körül volt, nem tudom máshol mennyi, serintem egész olcsó volt) meg epres és szőlős Fanta meg rágó meg csokis banán meg még nem tudom mi XD Szóval gyereknap... Aztán felpakolva irány a Margit-sziget (micsoda változatosság!), bár csak a zenélő szökőkutat videóztuk le, aztán mentünk is onnan messzire. Én meg persze hoztam a formám, és a villamoshoz mentünk volna át, pont piros a lámpa, megálltunk. És sikeresen egyhelyben állva kiment alólam a bal bokám, majdnem az oszlopot is kivittem magammal, de az viszonylag stabilan állta a megpróbáltatást. A bokám viszont meghúzódott, ami oké, megszoktam, majd elmúlik, viszont a táskám egyik péntja kiszakadt a helyéről, így egész délután félvállról vettem mindent (hahaha...)
Így sántikálva de kimentünk az Ízek utcájára, mert én már tavaly eldöntöttem, hogy nekem kell hal chips meg sparhelten sült lepény (nem lángos, lepény. de L betű mind a kettő...) Persze amilyen szerencsénk volt nem találtuk egyiket sem, pedig csak át kellett volna menni a Lánchíd másik oldalára...

~ Augusztus 20
Csak, hogy nekem jó legyen, kimentünk húgom barátnőjével együtt immáron négyen megint az Ízek utcájára, mert nekem szent meggyőződésem volt, hogy kell lennie hal chips-esnek meg lepényesnek, hiába állították hárman is az ellenkezőjét. És nekem lett igazam~ (a Lánchíd másik oldalán volt, most DIREKT oda is elmentünk)
Végül hülyegyerekek módjára betankoltunk Disney színezőkből, amit osztogattak, bár az egyik srác hülyének nézett minket, hogy miért állunk sorba gyerekeknek szánt színezős papírokért... Bezzeg a csaj pár méterrel arrébb labirintusos lapot osztogatott, ő meg örült is nekünk és adott egy marékkal :'D
Megebédelve beálltunk a színpadhoz megnézni a néptáncos műsort (azért lehetett volna, hogy ne fúvós hangszerekkel hanem minimum hegedű és társaival kísérjék őket, de hát ez nem kívánság műsor...) Ezután még sétáltunk kicsit és hazajöttünk, mert végül is megkaptam, amiért kimentünk, így nem sok értelme volt maradni, főleg, hogy még hátra volt a pakolás a másnapi utazáshoz vidékre.

~ Augusztus 21-24
Így egyben a 4 nap eseményei, inkább címszavakban és rövid mondatokban kéne, mert így is kezd hosszúra nyúlni ez a bejegyzés, meg amúgy sem olvassa el senki :')
Szóval 21-én kora reggel indulás a Nyugatiba a vonathoz, ami időben jött, viszont elindulni már kevésbé tudtunk, valami technikai zűrzavar volt, vagy legalább is nekünk ezt mondták, így nagyjából 45-50 perc késéssel meg néhány oda-vissza tolatással később végre elindultunk. Végállomás: Dombrád! (Vagyis vonattal csak Kisvárda, onnan mama testvére jött ki elénk kocsival) Egyetlen negatívuma az egésznek részemről az volt, hogy elhagytam az új fülhallgatóm egyik dugójáról a gumit, amit nem találtam meg végül (meg itthon se régebbin másikat, így most széthullva és használaton kívül van szegénykém)
Na, de délután megérkeztünk Dombrádra, lepakoltunk, ettünk, pihentünk, kimentünk a kertbe, lovat simogattunk... volna, de Szilaj inkább gondolta, hogy megkóstolja a karomat, így inkább nem kíséreltem meg megsimogatni :'D
Másnap reggeli után elmentünk szétnézni a faluban (ami város, de inkább falu), lementünk a Tisza partjára, ahol úgy döntöttem fck everything, leszedem a fáslit a bokámról és beletapicskolok a vízbe. Egész kellemes volt a víz, bár elszoktam a kavicsos talajtól, de ez sem tántorított vissza attól, hogy a vízben mászkáljak, szép kavicsokat meg kagylóhéjakat gyűjtögetve (bár egyikből sem volt sok, viszont élő kagylók igen, azokat inkább csak fotóztam)... Part után irány a strand, ahova ingyen mentünk, mert nem volt már szezonja (ne kérdezzétek miért így augusztus vége előtt) Szóval homokos part, tiszta víz, locspocsoltam egy sort térdig felgyűrkölt szárú farmerban, építettem homok... kupacot, esetleg dombot, mintsem várat, fotózgattam egy sort, ahogy a telefonomtól tellett. Aztán vissza a faluba, a helytörténeti múzeumba, ahol lapozgattam egy 1835-ös Károli Gáspár (micsoda ismerős név? :'D) által fordított Bibliát, meg tárlatvezetés címszóval találgattunk mi micsoda a régi használati eszközök közül (én egész jól tudtam/tippeltem, végül is otthon vidéken sokat láttam olyanokat) meg írtunk a vendégkönyvbe (vagy mi az :'D) ha valaki arra jár, tuti kitalálja melyik voltam én XD (mert nyilván rávettek, hogy japánul írjak bele valamit. hát.. nocomment... )
Aztán vissza haza, estebédelni, mert kicsit elszaladt az idő, aztán este nekiálltunk filmet nézni, Meridát és Hobbitot, utóbbit csak félig néztük meg, majd másnap a másik felét is, mert mindenki álmos volt.
Szóval, péntek leginkább a semmittevés napja volt, bár voltunk kint a piacon, feltankoltunk (megint) minden hülye édességet és egyebet, majd otthon nekiálltunk sütit sütni, kivételesen nem szólt bele senki, mint itthon nagyanyám, aki leginkább oda se enged a sütőhöz, aztán persze mindig mondja, hogy miért nem csinálok soha semmit... Szóval kisebb utasításokkal, de szinte egyedül megsütöttem életem első cukkinis-almás sütijét :'D aztán leálltunk sushit csinálni (az volt a "szülinapi tortám" mondhatni XD) majd este filmezés, Hobbit második fele és Levelek Iwo Jimáról ♥
Szombatra nem sok minden maradt, reggel sütöttünk croissant-t az útra, nézegettünk régi, nagyonnagyonrégi képeket, aztán indultunk haza.

Erről ennyit, jól éreztük magunkat, jó kis szülinap volt. Mondjuk az előző két évit nem múlja felül ♥
Kíváncsi leszek jövőre mit fogok csinálni szülinapomon. Már ha megérem... :'D

A hét képeit külön bejegyzésbe rakom, már ha érdekel valakit. Akit igen, az úgyis már látta facebookon, de hát na :'D

~ 316. Nyugodj békében

Nem fogok hosszú blogbejegyzést írni, pedig megérdemelné, de valahogy nem megy.

Szóval...

Még mindig nehéz felfogni, hogy nincs többé.

Tegnap (szerdán) reggel (oké, 11-kor ^^") arra keltem, hogy anya szól a földszintről. Akkor kapta a telefont, hogy a keresztapja, akit én imádtam, meg mindenki más is imádott, elhunyt. Könnyekkel küzdve csak annyit tudott mondani, hogy reggel ment a boltba, összeesett az utcán és meghalt. (Én jelenleg ennél többet nem is tudok, nem megy a kommunikáció a családban...)
Még mindig nem tudom felfogni, hogy történhetett ez az egész, miért? Hiányzik.
Ami rosszabb, hogy anya még pár órával korábban beszélt vele telefonon.
Utoljára néhány hete/hónapja, még a műtéte előtt voltunk nála utoljára, de csak én meg anya.
Annyira hiányzik.
És nem tudjuk, hogy dédivel mi lesz egyedül. Bár gondolom anyáék szervezkedtek valamit tegnap óta, csak én nem tudok róla semmit.

Bár lehet nem tűnik úgy, de tényleg megvisel ez az egész, hogy nincs többé. Próbálom nem mutatni, mennyire fáj, inkább terelem a figyelmem, minden mással foglalkozok, csak ne gondoljak rá. Mégis időnként rám jön a sírhatnék.
Mindig tudtam magam tartani, mások előtt nem sírni, nem gyengének látszani. Tömegközlekedésen, utazás közben meg pláne nem. Eddig kétszer fordult elő: először, mikor Jasmine You halála után megkaptam a saját Jubilee példányom. És a héven hazafelé kibontottam, és bele volt írva a köszönethez, hogy Hungarian Street Team. És tegnap volt a második alkalom, mikor anyunak vittem Törökbálintra néhány dolgot és a buszon elkezdtem sírni. Mondjuk annak örülök, hogy annak ellenére, hogy ott ültek mellettem meg velem szemben is, senki nem figyelt rám. Nem volt valami látványos sírás, inkább csak kis hullámokban törtek elő a könnyeim meg használtam el pár papírzsepit.

Na mindegy, ennyi legyen elég, mert a végén megint nekiállok bőgni, és nem akarok. vagy nem tudom...

Nyugodj békében Lajos bátya ♥

~ 295: családi mesedélután

Ma miután leadtam az indexem, meg csoporttársam jegyzeteit, meg a passzív féléves papírt (meg vásároltam ajándékot X'D)

Szal miután hazajöttem nagyanyámmal elkezdtünk beszélgetni, hogy akkor most oké, kihagyok egy félévet, mert tényleg nicns annyi pénz h befizessük a tandíjat, stbstb. aztán hogy Anita idén végez? :'D mondom tudtommal igen.

Aztán ebből elkezdett nagyanyám mesélni a családunkról. hát. én csak hallgattam, mert nem tudtam beleszólni :'D

Lényeg, hogy egyik mondhatni félig-meddig csoporttársamról kiderült kb 1 éve, hogy az unokatestvérem :D véletlenek ugye vannak :D

Most mama elkezdett mesélni a család ezen ágáról, hogy amikor még Ormoson laktak, hogy mennyire jóban volt Magdussal meg Annuskával, (amúgy már két mondat után nem tudtam éppen mikor kiről beszél, mert én eddig nem igazán ismertem a család ezen ágát, nagyrészt nem is fogom soha, de majd mindjárt oda is elérek)

Azt hiszem Magdusra mondta, hogy dada volt az egyik óvodában és nagyon szerették a gyerekek, mindenkihez volt egy jó szava. Na meg hogy minden nap mennyit kellett gyalogolnia az óvodáig és hogy merre is laktak (lépcső~ sok lépcső~ pontosan 97 darab XD) amit minden áldott nap megmászott. Azt hiszem neki volt baj a csípőjével mert 2 csont rosszul nőtt nála és a 2 között volt a veséje, ami tönkre is ment végül, mert a 2 csont járás közben teljesen kikezdte. uh u__u

Meg mesélte, hogy valamelyik tudott szőnyeget szőni (meg hogy se neki se anyámnak nem tanította meg, na meg hogy itthon a szomszédra haragudott, mert neki volt szőnyegszövője és inkább odaadta valakinek és nem nekünk. lényegtelen.) meg hogy úri szabó volt, és akár milliomos is lehetett volna (ez azt hiszem a dédire vonatkozott. azért nagyanyám sem tud egyszerre egy személyről beszélni, én csak próbáltam követni, mert nevet ugye nem mondott....)

Na meg mesélt Csordás nagyapámról (az első férjéről) hogy mennyire jóképű volt, meg hogy egyébként a húgom sokat örökölt tőle külsőleg, hogy neki is olyan göndör, szőkés-vöröses haja volt és hogy állandóan oldalt lefogta egy kendővel, hogy ne álljon szét, és hogy mindig hátrafésülte. Meg hogy mindig öltönyben járt. Sok szép szürke öltönye volt, és hogy mindig mikor levette, szépen élére hajtva rakta le a szék támlájára vagy vállfára.

Meg hogy Csordás nagyapámat nagyon szerette a Nene :D Jobban, mint Lajos bátyát XD (hát. én nem igazán tudom ki kit szeretett, igazából nagyapámmal sosem találkoztam. És nem is fogok, mivel néhány éve meghalt. )

Na meg hogy nagyapám is olyan lökött volt, mint most anyám :'D és hogy mennyire szeretett olvasni, meg dédi is (gondolom rá gondolt mikor "nagyanyád"at említette. Csordás dédit hívja mindig így, gondolom akkor rá gondolt ^^") Hogy akkor még divat volt az a hálós szatyor és hogy mindig hozott haza 4-5 könyvet, de egy hét se kellett és ment vissza a könyvtárba másikért, mert kiolvasta. Amúgy anyám szintén ilyen, állandóan olvas XD eskü be kéne iratni könyvtárba, mert itthon nicns mér olyan könyvem, amit ne olvasott volna el... oké, az angol nyelvűeket nyilván nem olvasta, mert nem beszél semmilyen nyelven XD viszont könyvtárba meg nem lenne ideje elmenni. na mindegy.

JHa, meg mama mesélte még hogy sokszor ő vigyázott a gyerekekre (itt sejtésem szerint Anita anyukájára meg annak öccsére gondolt, ez egy tipp, mint írtam fentebb, a család azon ágáról nem sok mindenkit ismerek XD ) Meg hogy mikor nagyapámék adták a nokedlit a kisgyereknek, hogy annyira ette, hogy majd megfulladt tőle XD a sztrapacskától :D

hm... más most nem jut eszembe, miről mesélt még mama, mert utána elkezdtük kitárgyalni, hogy a csepeli házba mi kellene majd XD meszelni, a teraszt lecsempézni, a járdát a kapuig megcsinálni, meg a pincefeljárót is lebetonozni. meg hogy a konyhát át akarják alakítani, hogy a radiátor másik oldalra menjen és akkor a mosogató meg a szekrénysor meg minden máshova kerülne. Na meg hogy majd oda is kéne venni sütőt (tűzhely van. egyelőre gázpalackról működik, de mondtam h ami van itthon az a villanytűzhely lap vagy miatököm azt simán haza lehetne majd vinni és beépíteni a szekrénysorba. vagy valami. )

na meg hogy ez mind szép és jó, de pénz az majd... majd ha lesz X'D

na. lényegtelen. ezeket leginkább csak magamnak írtam le emlékeztetőül, hogy majd a jövőben ne felejtsem el ezeket :'D legalább ennyi emlékem legyen a család azon ágáról, akiket nem ismerek~