Szal miután hazajöttem nagyanyámmal elkezdtünk beszélgetni, hogy akkor most oké, kihagyok egy félévet, mert tényleg nicns annyi pénz h befizessük a tandíjat, stbstb. aztán hogy Anita idén végez? :'D mondom tudtommal igen.
Aztán ebből elkezdett nagyanyám mesélni a családunkról. hát. én csak hallgattam, mert nem tudtam beleszólni :'D
Lényeg, hogy egyik mondhatni félig-meddig csoporttársamról kiderült kb 1 éve, hogy az unokatestvérem :D véletlenek ugye vannak :D
Most mama elkezdett mesélni a család ezen ágáról, hogy amikor még Ormoson laktak, hogy mennyire jóban volt Magdussal meg Annuskával, (amúgy már két mondat után nem tudtam éppen mikor kiről beszél, mert én eddig nem igazán ismertem a család ezen ágát, nagyrészt nem is fogom soha, de majd mindjárt oda is elérek)
Azt hiszem Magdusra mondta, hogy dada volt az egyik óvodában és nagyon szerették a gyerekek, mindenkihez volt egy jó szava. Na meg hogy minden nap mennyit kellett gyalogolnia az óvodáig és hogy merre is laktak (lépcső~ sok lépcső~ pontosan 97 darab XD) amit minden áldott nap megmászott. Azt hiszem neki volt baj a csípőjével mert 2 csont rosszul nőtt nála és a 2 között volt a veséje, ami tönkre is ment végül, mert a 2 csont járás közben teljesen kikezdte. uh u__u
Meg mesélte, hogy valamelyik tudott szőnyeget szőni (meg hogy se neki se anyámnak nem tanította meg, na meg hogy itthon a szomszédra haragudott, mert neki volt szőnyegszövője és inkább odaadta valakinek és nem nekünk. lényegtelen.) meg hogy úri szabó volt, és akár milliomos is lehetett volna (ez azt hiszem a dédire vonatkozott. azért nagyanyám sem tud egyszerre egy személyről beszélni, én csak próbáltam követni, mert nevet ugye nem mondott....)
Na meg mesélt Csordás nagyapámról (az első férjéről) hogy mennyire jóképű volt, meg hogy egyébként a húgom sokat örökölt tőle külsőleg, hogy neki is olyan göndör, szőkés-vöröses haja volt és hogy állandóan oldalt lefogta egy kendővel, hogy ne álljon szét, és hogy mindig hátrafésülte. Meg hogy mindig öltönyben járt. Sok szép szürke öltönye volt, és hogy mindig mikor levette, szépen élére hajtva rakta le a szék támlájára vagy vállfára.
Meg hogy Csordás nagyapámat nagyon szerette a Nene :D Jobban, mint Lajos bátyát XD (hát. én nem igazán tudom ki kit szeretett, igazából nagyapámmal sosem találkoztam. És nem is fogok, mivel néhány éve meghalt. )
Na meg hogy nagyapám is olyan lökött volt, mint most anyám :'D és hogy mennyire szeretett olvasni, meg dédi is (gondolom rá gondolt mikor "nagyanyád"at említette. Csordás dédit hívja mindig így, gondolom akkor rá gondolt ^^") Hogy akkor még divat volt az a hálós szatyor és hogy mindig hozott haza 4-5 könyvet, de egy hét se kellett és ment vissza a könyvtárba másikért, mert kiolvasta. Amúgy anyám szintén ilyen, állandóan olvas XD eskü be kéne iratni könyvtárba, mert itthon nicns mér olyan könyvem, amit ne olvasott volna el... oké, az angol nyelvűeket nyilván nem olvasta, mert nem beszél semmilyen nyelven XD viszont könyvtárba meg nem lenne ideje elmenni. na mindegy.
JHa, meg mama mesélte még hogy sokszor ő vigyázott a gyerekekre (itt sejtésem szerint Anita anyukájára meg annak öccsére gondolt, ez egy tipp, mint írtam fentebb, a család azon ágáról nem sok mindenkit ismerek XD ) Meg hogy mikor nagyapámék adták a nokedlit a kisgyereknek, hogy annyira ette, hogy majd megfulladt tőle XD a sztrapacskától :D
hm... más most nem jut eszembe, miről mesélt még mama, mert utána elkezdtük kitárgyalni, hogy a csepeli házba mi kellene majd XD meszelni, a teraszt lecsempézni, a járdát a kapuig megcsinálni, meg a pincefeljárót is lebetonozni. meg hogy a konyhát át akarják alakítani, hogy a radiátor másik oldalra menjen és akkor a mosogató meg a szekrénysor meg minden máshova kerülne. Na meg hogy majd oda is kéne venni sütőt (tűzhely van. egyelőre gázpalackról működik, de mondtam h ami van itthon az a villanytűzhely lap vagy miatököm azt simán haza lehetne majd vinni és beépíteni a szekrénysorba. vagy valami. )
na meg hogy ez mind szép és jó, de pénz az majd... majd ha lesz X'D
na. lényegtelen. ezeket leginkább csak magamnak írtam le emlékeztetőül, hogy majd a jövőben ne felejtsem el ezeket :'D legalább ennyi emlékem legyen a család azon ágáról, akiket nem ismerek~
Ez annyira édes! :)
VálaszTörlés