megint kezd megjelenni az álmaimban... és ez egyáltalán nincs rám pozitív hatással.
És mivel Sera nincs netközelben, amikor én is, agy nem tudom kiadni magamból az egészet... szóval választom a blog formátumot... Bár így nyilvánosan leírni azért mégis csak más, mint 1 személynek előadni egy msn beszélgetésben... egy próbát megér, hátha most jobb lesz.
Szóval az egésznek egyébként NULLA valóságalapja van, mert hát... mikor lesz nekünk annyi pénzünk, hogy a 22. születésnapomra egy hotelben rendezzünk egy partit nekem? Pláne annyi ismerősöm/családtagom, akik ott lennének? hát na :'D Ebből is látszik, hogy ez is megmarad álom szintjén :'D (mert a későbbi szülinapjaim se telnek majd előreláthatólag jobban és több pénzzel :'D )
Szóval kezdődött az egész ott, hogy anyámék szerveztek nekem egy partit egy hotelbe, és körbetelefonálták a fél világot, és így összejött egy kisebb-nagyobb társaság. (Amúgy nem figyeltem, kik voltak ott... meg egyáltalán annyi telefonszámot honnan szalajtottak anyámék XD ) Egy beszélgetést láttam, amikor anya VELE beszélt (akit nem nevezünk nevén XD nem... nem Voldi :'D ) és azon gondolkoztam, álmomban persze XD hogy 1: honnan tudja anyám a számát, amikor én sem tudom :'D 2: anyám honnan tudja h mit érzek iránta, mikor eddig kb 1(+2) ember tudja konkrétan, hogy érzek az iránt a bizonyos személy iránt valamit :'D Lényegtelen.
Szóval a parti... mikor kb megláttam, hogy Ő is ott van, próbáltam kerülni a vele való találkozást... a következő, amire emlékszem, hogy döntöm magamba az irdatlan mennyiségű tömény alkoholt, ami persze ugyanakkora hatással van rám, mintha sima gyümölcslevet iszogatnék... Legalább is én így gondoltam, részben, mert csak az egyik énem volt az, aki már nem érzékelte a valóságot (álmomban valóság LOL XD), de a másik énem még mindig józan volt és gondolkozni is képes... na és amikor ez a kettő váltogatja egymást, hát...
És Ő próbált nekem segíteni, aminek persze nem örültem, mert ő volt az utolsó, akitől akartam volna akármit is, mivel fájt, hogy addig soha nem vett észre, nem figyelt rám, meg semmi, és mégis ő akar segíteni. Én meg persze ellenkeztem, és állítottam, hogy teljesen józan vagyok, nem szorulok segítségre. Aztán mikor elszabadultam tőle, kiálltam a színpadra (mert az is volt, de honnan azt nemtom XD) és JÓZANUL! mondtam egy köszöntőt, minden kedves megjelent számára, és hogy élvezzék továbbra is jól magukat. És lejövet persze majdnem elnyaltam, köszönhetően, hogy magassarkú volt rajtam XD (hozzáteszem, nem hordok magassarkút... se szoknyát, bár a fűző, ami rajtam volt az tetszett :'D) Ő meg persze elkapott, és mivel már kezdtem nem egészen önmagam lenni, mert felkaptam még egy üveg piát, és rácuppantam az üvegre... Szóval jobbnak látta, ha bevisz a szobámba (amiről amúgy kiderült h 2 személyes, csak én nem tudtam róla... és hogy mi ketten lettünk oda 'beosztva'... amiről szintén nem tudtam...) vagyis akkor már szobánkba... és inkább betámogatott, leültetett az ágyra, én meg elterültem, és elkezdtem bámulni magam elé, gondolkozni azon, hogy mi miért történik. Ő meg leült az ágy szélére mellém, először nem szólt semmit, csak nézett, majd a hajamat simogatta, fülem mögé húzott pár tincset, miközben én inkább a másik irányba néztem, csak rá nem akartam. Aztán jobbnak láttam inkább elvonulni a fürdőszobába, mert kezdtem érezni, hogy még is csak van némi hatása az alkoholnak... Mondtam, hogy ne jöjjön utánam, majd bezártam az ajtót (persze én hülye nem kulcsra... aminek később meg is lett az eredménye...) és hát na... az alkohol visszajött belőlem :'D Mondjuk azt nem tudom, hogy fogkefe és fogkrém tényleg szokott-e lenni a hotelekben, de most volt. Szóval egy kiadós adag viszontlátott alkoholmennyiség után fogat mostam, és ha már ott voltam, gondoltam segít jobban lenni egy kis zuhany (persze a sampon és a tusfürdő is oda volt rakva... szokott ilyen lenni egyáltalán vagy csak én találom ki? XD)
Aztán jött egy kis drámázás a zuhany alatt, miszerint miután megnyílik a zuhanyrózsa, a vízzel együtt a könnyeim is megeredtek... figyelemelterelésként elkezdtem hajat mosni! XD mert én képes vagyok rá :'D (ami onnan is látszik h ma TÉNYLEG hajat is mostam zuhany közben, hátha akkor nem nem kezdek el bőgni a család előtt is, ha eszembe jut pár dolog...) Vissza az álmomhoz. Szóval. Mondjuk a hajmosás ebben az esetben nem egészen nyugtatott meg, mert utána ugyanúgy elkezdtem sírni a zuhany alatt, észre sem véve, hogy nem vagyok egyedül a fürdőben (háh. nyitva maradt az ajtó... XD)
és asszem innen nem akarom részletesen leírni, mert az már TÉNYLEG nem publikus XD meg az már az eddig leírtaknál is valószínűtlenebb :'D
Röviden csak annyit, hogy a tiltakozásom ellenére egy idő után már nem ment annyira az, hogy ellökjem magamtól... és inkább hagytam, hogy megnyugtasson... a végén meg fürdőköpenyben kötöttünk ki az ágyon, én onnantól kezdve nem akartam elengedni, és csak kapaszkodtam belé, öleltem, és sírtam...
és felébredtem, és a valóságban is elkezdtem sírni... szóval ennyi...
Asszem az, hogy végül álmomban 'összejöttünk' sosem fog a valóságban megtörténni, akármennyire is szeretném... és ahogy telik az idő, és egyre többet gondolkozom azon, hogy 'mi lenne, ha összejönnénk', egyre kevésbé tudom eldönteni, hogy tényleg annyira jó lenne-e együtt... mindig bennem van a félsz, hogy 'és a barátai, és a családja mit szólna hozzám' meg hogy egyáltalán befogadnának-e... és senki nem érti, miért problémázok azon, hogy mások mit gondolnak rólam... szerintem csak a megfelelési vágy van bennem, hogy mások elégedettek legyenek velem, és elfogadjanak valahogy... az más kérdés, hogy előbb magamat kéne elfogadnom úgy, ahogy vagyok. Ami már kezd sikerülni, csak mindig a család 1-1 beszólása után visszaesek... mert ők sosem tudtak segíteni rajtam... nekem meg sír a szám, hogy miért nem lehet egy szerető és megértő családom? Az élet jól kicseszett velem...
